Ugyan csak háromszoros világbajnok, a vonatkozó örökranglistán többen is megelőzik, de ki tudja, hány siker volt még benne a pályafutásában, ha nincs az a szörnyűséges imolai hétvége. 1994 május 1-jén a San Marinó-i versenypálya Tamburello-kanyarjában sokak szerint minden idők legcsodálatosabb F1-es karrierje ért tragikus véget. A betonfalnak csapódó Williams pilótája, Ayrton Senna életét már nem tudták megmenteni. A Bajnok ma lenne 54 éves, tisztelettel emlékezünk.
Sok saját emlékem nincs róla, hiszen 1994-ben még csak nyolcéves voltam. De a mai napig emlékszem a falamon lévő Senna-poszterre, és arra a bizonyos reggelre. Amikor általános iskolai alsós osztályfőnököm bejött a terembe, és a napilapot az asztalra téve újságolta az osztálynak, hogy meghalt a Forma-1 királya. Nem sokat tudtunk a dologról, harmadikosként ez nem is csoda, de a pillanat örökre az emlékeimbe égett.
Néhány évvel később, már gyakorló F1-rajongóként persze utánanéztem a történetnek. Elolvastam, ami elolvasható, megnéztem, ami megnézhető. Hogy élete második futamán már pontot szerzett, egy Toleman volánja mögött. Hogy első monacói versenyén a tizenharmadik rajthelyről egészen a második helyig küzdötte fel magát a szakadó esőben, és Prostot csak azért nem tudta már megelőzni, mert leintették a veszélyessé váló futamot (Monte-Carlo és az eső később is meghatározó maradt Senna pályafutásában).
Hogy debütáló évében még két dobogós helyet szerzett, és a kilencedik helyen végzett a világbajnoki pontversenyben. Hogy második éve elején megszerezte első futamgyőzelmét - természetesen szakadó esőben. Hogy a Lotussal ugyan két negyedik, és egy harmadik hely jött csak össze a világbajnokságban, de már az egész mezőny figyelt az egyre komolyabb eredményeket elérő brazilra. Hogy az 1988-as évadot már Prost csapattársaként, a legendás festésű McLaren Hondával kezdte. Hogy kettejük párharca örökre beíródott a Forma 1 aranykönyvébe. Hogy előbb Ayrton, majd Alain lett világbajnok ugyanazon istálló autóival, a végletekig kiélezett csatát vívva egymással. Hogy 1990-ben a csata folytatódott, de Prost ekkor már a Ferrarinál járt, míg Senna új társa Gerhard Berger lett. Hogy ez a szezon is botrányos futammal ért véget, és ismét Ayrton lett a bajnok.
Akárcsak 1991-ben. Ekkor Prost még három vb-címnél járt, így Senna pillanatnyilag holtversenyben az örökrangsor második helyén állt (később Prost mellett csak Michael Schumacher és Sebastian Vettel tudták megelőzni).
Hogy 1994-re az addigra már nagyon megerősödött Williamshez igazolt, hogy újra legyen esélye a címért csatázni. Hogy ebben az évben már egy bizonyos Michael Schumacherrel csatázott a szezon első két futamán. Ahogy a harmadikon, San Marinóban is...
Baljós hétvége volt, az edzésen Roland Ratzenberger halálos balesetet szenvedett, ez pedig rányomta a bélyegét a futamra. Senna, az idény korábbi futamaira jellemzően, az élen csatázott Schumival. Aztán a 7. körben történt valami, és a Williams kivágott a pályáról, egyenesen a betonfalnak. Kormánytörés, vagy más műszaki hiba, ki tudja. Rengeteg vizsgálat és elmélet lezajlott azóta. De a lényeg nem változott: a sportág elvesztette korszakos alakját.
Hogy milyen kegyetlen humorérzéke van a sorsnak, jól mutatja, hogy az idény végén, ellenfél nélkül maradva Michael Schumacher végzett a pontverseny élén, megszerezve élete első világbajoki címét. Amit utána még hat követett, néhány legendás csatában, néhány pedig teljesen simán. Nos, Schumacher jelenleg a Grenoble-i klinikán kómában fekszik, és hetek óta az életéért harcol. Csak reménykedhetünk benne, hogy minél később csatlakozik az égi bajnokok klubjához, Sennáék társaságába.
Senna nem csupán ördöngős pilóta volt, hanem lebilincselően szuggesztív személyiség is, akiben elképesztő győzni akarás lakozott. Öröksége hatalmas, minden brazil pilóta Senna akar lenni, és a mai napig hihetetlen kedves tisztelettel adóznak emléke előtt, minden lehetséges helyen megemlékeznek róla. Súlyos örökség, amit sokáig, egészen Schumi Ferraris sikerkorszakáig nem sikerült senkinek elbírnia. Halála után a Forma 1 már soha többé nem volt az, mint előtte. Végérvényesen előtérbe került a biztonság, a megbízhatóság a sebesség kárára.
Nem maradt más hátra, mondjuk ki a száraz tényt, és emlékezzünk főhajtással a zsenire: Ayrton Senna da Silva ma lenne 54 éves. Nyugodj békében, Bajnok!
(Fotók: NSO, Wikipédia)
