A magyar jégkorong-válogatott tegnap hiába küzdött óriásit, végül két szerencsétlen góllal 2-0-s vereséget szenvedett az előzetesen is esélyesebbnek tartott Szlovéniától. A forduló másik két meccsén Japán óriási meglepetésre a szlovének után Ukrajna skalpját is megszerezte, ezzel a feljutás egyik esélyesévé lépett elő. Közben Ausztria háromgólos hátrányból felállva, hatalmas küzdelem árán tudta csak legyőzni Koreát. Ha a puszta eredményeket, és a tabella állását vesszük alapul, a feljutás helyett a kiesés ellen kell küzdenünk. Ha viszont az érem másik oldalát nézzük, két győzelemmel bizony könnyedén odaérhetünk akár az első két helyre is, és Szlovéniával karöltve mehetünk az A-csoportba. Hogy ez kell-e nekünk, vagy hogy mi most a magyar hoki valós helyzete, az nagyjából a vb kezdete óta állandó téma magyar sportberkekben. Nem is ragoznám tovább, hanem egyszerűen csak hivatkoznám a Jégkorongblog vonatkozó anyagát, nagyjából minden szavával egyetértek. Egy biztos: hiába várjuk el 2008 óta minden évben a feljutást, ameddig azt a megalkuvást nem tűrő, mindent beleadó küzdelmet látjuk a válogatottól, amit megszoktunk tőlük, addig egy szavunk sem lehet. Sem a Divízió I/A, sem az I/B nem tragédia, bár utóbbi azért pillanatnyi csalódás lenne, az biztos.
De egyet ne feledjünk el: a csapat már két meccs óta gólképtelen, erre pedig a Divízió I-es történetünkben még nem volt példa, itt az ideje, hogy megtörjük a jeget – ha kell, a szó szoros értelmében is. Ráadásul, eddig szinte minden világbajnokságon hoztunk egy bravúrt, ami eddig elmaradt. Miért ne éppen az EBEL-ből nagyrészt jól ismert osztrákok ellen jöjjön el a várva várt kiugró eredmény, akiket ráadásul bő egy hete az EIHC-tornán is alaposan megszorongattunk?
Így gondolják ezt a kinn tartózkodó fantasztikus drukkerek is, akik az újabb vereség után példamutató és megható kiállással biztosították támogatásukról a fiúkat.
Ha másból nem, legalább ebből merítsünk erőt, és senki ne hallgasson a károgókra, akiknek soha semmi nem elég jó. A magyar jégkorong igenis folyamatosan, szisztematikusan fejlődik, a lehetőségeihez képest a legtöbbet hozza ki magából, és jó irányba halad! Hogy mi lesz ebből 1-2 év múlva, most még nem tudjuk. Bő egy óra múlva okosabbak leszünk. Hát, hajrá, fiúk!
