A néhány nappal ezelőtt lesiklásban minden idők legjobb magyar alpesi sí-eredményét produkálva a hetedik helyen befutó Miklós Edit hivatalos Facebook-oldalán boldogan adta hírül, hogy megkapta a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól az elismerő oklevelet szenzációs teljesítményéért. Edit a következő szavakkal kommentálta a rajtszámmal ellátott versenymezt, és az oklevelet ábrázoló fotót:
“Ma megkaptam a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól a hetedik helyért járó oklevelemet!
Harmadik legyen az isten igaza - mindig ezt mondtam Sochi-ról! Úgy érzem ez beteljesült, és négy év múlva legyen az én igazam! Aranyérem!!!
Még magasabbra rakom a mércét! A célokért küzdeni kell és én küzdeni fogok! Addig még lesz két Világbajnokságunk és rengeteg Világkupa futamunk. Négy kemény szezon lesz ez, rengeteg sikerrel és csalódással, örömteli napokkal és könnyes - fájdalmas pillanatokkal, sok győzelemmel és veszteséggel. De harcolni fogok az olimpiai aranyért!”
A Győri Audi ETO KC Bajnokok Ligája-címvédő női kézilabdacsapata telt ház előtt, három góllal, 27-24-re legyőzte a Krim Ljubljana csapatát a BL középdöntőjében, ezzel három fordulót követően veretlenül vezeti csoportját, és nagy lépést tett a címvédő hadjáratban az immáron hivatalosan is hazai rendezésű Final Four felé. A találkozót követően sem Ambros Martin vezetőedző, sem a játékosok nem nyilatkoztak felszabadultan. Saját játékukat, elsősorban a védekezést kritizálták. Martin szerint “A legfontosabb az volt, hogy nyerni tudtunk, megvan a két pont. A két héttel ezelőtti Buducsnoszt Podgorica elleni találkozón is közepes játékkal harcoltunk ki egy döntetlent. Vannak problémák, a védekezésben is, próbálunk fejlődni és ezeken javítani.” De Görbicz Anitának sem tetszett saját maga, és csapata játéka:
“„A hazai meccseink ilyenre sikerednek, ebben a csarnokváltás közrejátszik, bár ezt is hazai pályának érezzük. Lehet, hogy ebben a szezonban idegenben jobban játszunk. Tudtuk, hogy ez egy teljesen más meccs lesz, mint a Buducsnoszt elleni, nem számítottunk ezúttal sem könnyű találkozóra. Remélem, hogy a jövő héten jobban fogunk játszani idegenben. Nagyon bízom benne, hogy a Final Fourra jobb formába lendülünk. Örülök neki, hogy nyerjük a meccseket nem olyan jó játékkal is. Dolgozunk nagyon sokat, fejlődünk, aminek remélem, hogy lesz eredménye."
Kovacsics Anikó, a csapat egyik legsokoldalúbb játékosa is önkritikus volt a szinte biztos továbbjutást érő győzelem ellenére:
„A végén néztünk egymásra, hogy miért nem örülünk tulajdonképpen, és akkor már el-elmosolyodtunk. Azt beszéltük meg előzetesen, hogy jó védekezéssel nyerjük meg a meccset, ne az legyen, hogy egy gól itt, egy gól ott, aztán ez mégsem sikerült. Lehet, csak magamon érzem, hogy nem volt igazi a védekezés, mert az enyém biztosan nem, de tényleg nem most voltunk a legjobbak. A lényeg azonban az, hogy megvan a két pont.”
Mindeközben profi labdarúgóink tömegesen, csapatostul menekülnek a Mennyei Bajnokságra lesújtó, már-már Trónok harcát idéző februári tél (az elmúlt hét átlaghőmérséklete napközben már majdnem elérte a 10 Celsius-fokot, a csapadék mennyisége elenyésző volt) elől melegebb éghajlatra. A kedvelt célpontok évről évre változnak, egy időben Ciprus volt a legnépszerűbb, majd a spanyol tengerpart, most a kellemesen langymeleg török koratavasz, Belek és környéke a sláger. Mindenesetre a mediterrán környezet, a medencék, a tengerpart, a kiváló koszt, a kényelmes szállás adott, az aranylábú gyerekek, mint a dalbeli jó lovas katona, esznek-isznak, semmire sincs gondjuk. Hogy ez mennyibe kerül a kluboknak, és cserébemennyiben különbözik mondjuk egy hazai wellness-park, vagy a telki edzőközpont szolgáltatásaitól, azt inkább hagyjuk. De mifelénk kőbe vésett tény, hogy karácsony előtt a bajnokság álomba szenderül, és március elejéig még csak véletlenül sincs játék. Mi lenne a téli alapozással, a felkészüléssel (mégis, mire?!).
Aztán ezek a derék legények visszatérnek a jól megérdemelt luxusedzőtáborból, és megcsillogtatva felszedett tudásukat, megküzdenek a nemzetközi kupás helyekért. Aztán bekerülnek a BL- és EL-selejtezőkbe, és az első körökben elvéreznek. Az elmúlt tíz év mérlege egyetlen BL-főtábla (Debrecen), és két EL-csoportkör (Ferencváros, Videoton), viszont az idei szezonban sikerült azt a bravúrt végrehajtani, hogy már július végére nem találkoztunk magyar névvel a selejtezők párosítását böngészve. Eközben szomszédaink 20-30 év alatt hasonló, vagy alacsonyabb szintről messze leköröztek bennünket. Nyilatkozatokban, a mellény méretében viszont kenterbe verjük Európát, gondoljunk csak Dzsudzsika sértődött osztására az észtek elleni, “világraszóló” magyar győzelemmel véget ért világbajnoki selejtező után, ami pont a Románia és a Hollandia elleni, újabb történelmi katasztrófa közé ékelődött be.
Véletlenül sem szeretnék demagóg lenni. Nem gondolom, hogy a képlet ennyire egyszerű volna, vagy hogy akár finanszírozásban, akár globális vagy hazai népszerűségben összehasonlíthatóak lennének ezek a sportágak. De az alapoktól kezdve megtanult és hordozott győztes mentalitás nélkül nehéz lesz bármiféle fejlődést, előremozdulást elérni. Miklós Edit a maga nemében szerény, de nagyot álmodó magabiztossága mögött a lehetőségeihez mérten megdöbbentő erőfeszítés, és fantasztikus siker áll, míg a győri lányok eredményessége sem igényel különösebb kommentárt. És annyi, de annyi példa sorolható még a jégkorongozóktól kezdve a vízilabdásokon át a vívókig, vagy a kajak-kenusokig. Tisztelt labdatúgótársadalom, a példa adott! Mikor sikerül végre tanulni belőle?
(Képek forrása: Facebook, NSO, FourFourTwo, dehir.hu)
