Az angol labdarúgó Premier League 32. fordulójában a tabella élén álló trió csupán egyetlen tagjának jött össze a győzelem. Méghozzá nem is akárhogy! A Liverpool 4-0-ra győzte le a többre tartott Tottenhamet, így a Vörösök a Crystal Palace ellen elbukó Chelsea-t és az Arsenal elleni szuperrangadón ikszelő Manchester Cityt megelőzve újra a tabella élére álltak. Amivel jó esélyük nyílt arra, hogy huszonnégy szűk esztendő után, a Premier League megalapítása óta először újra felüljenek Anglia futballtrónjára. A nagy bajnokságok véghajrája előtti európai futballkörutunk első állomása a szigetország.
Már a szezon elején látszott, hogy ez az év más lesz, mint a többi. Az elmúlt évtizedben a Manchester United uralta az angol futballt, előbb az Arsenallal, majd az első Mourinho-korszak Chelsea-jével, végül az olajpénzből felpumpolt városi rivális Cityvel vívott ádáz csatákat a bajnoki trófeákért. Nem is olyan régen pedig bekövetkezett az, ami húsz éve még egyetlen liverpooli drukker rémálmaiban sem jött elő: a United megelőzte a bajnoki örökranglistán az FC Liverpoolt. A Vörös Ördögök szurkolói ezt a mai napig nagy szeretettel emlegetik fel az ősi rivális szomszédvár fanatikusainak. Ám így múlik el a világ dicsősége: a Vörös Ördögök a Mester, a sikerhalmozó, a klub aranykorát elhozó Sir Alex Ferguson távozása után gyakorlatilag összeomlottak. A bajnokságban blamát blamára halmoztak, és jelenleg is csak a hetedikek, fényévnyi távolságra a Bajnokok Ligája-indulást érő negyedik pozíciótól.
Eközben a Liverpool – akik azért nem töltötték tétlenül az elmúlt húsz évet, volt két BL-döntőjük is, ebből egyet sikerrel zártak (sokak szerint minden idők legjobb fináléját produkálták a mámoros isztambuli éjszakán a Vörösök az AC Milan ellen) – a hosszú évek óta tartó bajnoki botladozás után három győzelemmel kezdték Brendan Rodgers második szezonját a kispadon. Később némileg visszaestek, előbb az Arsenal, majd az Ágyúsok lecsúszását követően a Chelsea-Manchester City páros előzte be Gerrardékat. Akik azonban nem hagyták magukat, beakasztották a húskampót, és folyamatosan ott ólálkodtak a második-harmadik hely környékén. Végig látszott, hogy idén jól szerepelnek. Az egyértelmű, hogy mindenki megpróbálja kihasználni a Manchester United – átmeneti, vagy tartós, ki tudja – hanyatlását, és megpróbálja betölteni a keletkezett űrt.
Tény, hogy José Mourinho remekül összerakta a Chelsea-t, második Stamford Bridge-i regnálása is sikeresnek mondható. A csapat közel sem játszik látványosan, inkább a későbbi mourinhói jegyeket hordozza magán (stabil, kőkemény, már-már művészi szintre fejlesztett védekezés, és elképesztő sebességű kontraakciók, remek, gólérzékeny befejező játékosokkal), viszont végig jól tartották magukat. Viszont az öreg José taktikájának köszönhetően még a Bajnokok Ligájában is versenyben vannak, ami rányomta a bélyegét a bajnoki szereplésre. Megmagyarázhatatlan vereségek követték egymást (Aston Villa, Crystal Palace), amivel elveszítették helyüket a tabella élén. Hogy átmenetileg-e, az hat forduló múlva kiderül, mindenesetre jelenleg nehezen tudom elképzelni, hogy képesek lennének megállítani a sikeres csúcstámadást végrehajtó, a hegytető édes illatát megérző, és elereszteni nem akaró Liverpoolt.
A Manchester City is hozza a stabilan jó formáját, idén ráadásul nemzetközi színtéren is sikerült az előrelépés (végre továbbjutottak BL-csoportjukból, még ha a Barcelona a végállomást jelentette is), és a vesztett pontok tekintetében még a Vörösök előtt áll. Azonban még hátravan a két csapat szuperrangadója, április 14-én, ráadásul az Anfielden. Addigra már csak négy forduló lesz hátra, és a Kop tagjai egészen biztosan életük teljesítményével készülnek a bajnoki címig hajszolni imádott csapatukat.
Az Arsenal jól kezdte a szezont, Özil remek igazolásnak bizonyult, és a BL-ben is a halálcsoportból sikerült stabilan továbbmenniük, ám a tizenhat között érkezett a szuperszónikus Bayern München. Addigra azonban már a bajnokságban sem találták a formájukat Cazorláék. Az éppen a Liverpool ellen elszenvedett, 5-1-es kiütés pedig végleg szertefoszlatta a bajnoki álmokat. Újra kiütközött a csapaton a Wenger-effektus – a francia mester már évek óta negatívan hat a csapat moráljára. Amilyen éles szemmel látja meg és választja ki az ifjú tehetségeket, olyan tehetetlen a nehéz helyzetekben, és nem tudja átbillenteni csapatát a győztes oldalra.
De mitől ilyen jó az idei Liverpool? Egyrészt az edző, Brendan Rodgers személye a kulcs. Az északír tréner a menedzserek között viszonylag fiatalnak számít (41 éves), ráadásul "új hús" az Anfield Roadon, nem liverpooli kötődésű. Így az elvárások sem olyan nyomasztóak felé, mint voltak mondjuk Kenny Dalglish irányába. Mindeközben benne van a potenciál, a Swansea-t 2011-ben ő juttatta fel a Premier League-be. Rodgers legnagyobb erénye, hogy remekül ötvözi a fiatal lendületet (Sterling, Sturridge), a sokat látott rutinnal (Gerrard). Stevie ráadásul minden eddiginél motiváltabb, hiszen klubszinten csak a bajnoki cím hiányzik karrierje kiteljesedéséhez, így kettőzött erővel harcol.
Rodgers ráadásul remek pedagógus és pszichológus is, hiszen a legjobbat hozta ki olyan emberekből, mint Skrtel, aki a korábbiakban gyakran a csapat legnagyobb kerékkötője volt, most viszont a védelem parancsnoka, igazi vezér a pályán, és fontos pillanatokban a kapuhoz is remek ütemben érkezik fejelni. Vagy Luis Suárez, aki képességei alapján klasszis, mentalitását tekintve viszont gyakorló elmebeteg – volt korábban. Harapós ügyétől a többi balhéjáig szinte mindig negatív irányban volt vele tele a sajtó – idén ezzel szemben hidegvérű center, 29 bajnoki gólnál tart, amivel klubrekordot döntött, maga mögé utasította a legendás Robbie Fowlert.
Mindez megspékelve egy olyan kiváló kapussal, mint Mignolet, és remek betétemberekkel, mint Henderson, Agger vagy Coutinho, már bajnoki címre érett alapanyag. Ráadásul a csapat hihetetlenül kiegyenlítetten szerepel. A rangadókon felemásan szerepel (egy vereség és egy nagyarányú győzelem az Arsenal ellen, vereség a Chelsea és a City otthonában, pontvesztés az Everton ellen, viszont kettős siker a Uniteddal szemben), de a többi meccsen szinte alig hullajtanak pontokat. Ezzel sikerült végig ottmaradniuk a riválisok sarkában, és talán a legjobb ütemben álltak az élre. Hogy sikerül-e bajnoki koronával befejezni a menetelést, az heteken belül kiderül. Mindenesetre két epizód még hátravan a Csillagok Háborújából:
Április 12: LIVERPOOL-MANCHESTER CITY
Április 26: LIVERPOOL-CHELSEA
A két csúcsmeccs, amin minden eldől. Aki több ponttal jön ki az utolsó öt fordulóból, az nyeri meg Európa legkiegyenlítettebb, és legerősebb, legszínvonalasabb bajnokságát. Egy biztos: a sorsolás a Pool mellett szól. A két derbi mellett Gerrardék még a West Ham, Norwich, Crystal Palace, Newcastle kvartettel meccselnek, míg a Citynek a Southampton, West Brom, Crystal Palace, Everton, West Ham, a Chelsea-nek pedig Stoke, Swansea, Sunderland, Norwich, Cardiff ötös jutott. A Kop mindenesetre már nagyon készül, és kéri imádott játékosait: Make Us Dream!
Premier League, 2013/14, végeredmény, tippek:
Marci:
1. Liverpool
2. Manchester City
3. Chelsea
4. Everton
5. Arsenal
Gyuri: 1. Chelsea
2. Manchester City
3. Liverpool
4. Arsenal
5. Everton
(Fotók: Wikipédia, NSO/Action Images, live4liverpool.com, foci-live.hu, sportfm.hu, The Guardian)
