Fernando Alonso és Kimi Raikkonen. Két világbajnok, generációjuk legtehetségesebb versenyzői idén egy csapatban szerepelnek, ráadásul a Forma 1 legnagyobb csapatában, a Ferrariban. A két remek pilóta pályafutása párhuzamosan zajlott az autósportok csúcskategóriájában, és bár mindketten legyőzték már egymást világbajnoki csatában, most egyforma autóval dönthetik el, ki a jobb kettőjük közül. A közönség izgatottan várja, hogyan alakul a csata, a 2014-es versenyév talán egyik legnagyobb kérdése – mire megy egymással Alonso és Raikkonen?
2001. március 4. Ausztrália, Melbourne. Négy újonc pilóta várt arra, hogy elinduljon élete első Forma 1-es versenyén. Köztük egy csendes finn, Raikkonen, aki a legendák szerint nem izgult túlzottan első megmérettetésén – a csapat tagjai ébresztették nem sokkal a futam kezdete előtt – a Sauber színeiben a 13. helyről várta a rajtot, négy tizeddel lemaradva az időmérőn a csapattárs Nick Heidfeldtől. Nem a legacélosabb, de nem is gyenge bemutatkozás. Ellenben egy másik bemutatkozó, egy szemtelenül fiatal spanyol, Alonso a 19. helyre kvalifikálta magát, megelőzve három versenyzőt, köztük a márkatárs Marquest, akire több mint 2,5 (!) másodpercet vert az időmérőn. Mindezt a mezőny leggyengébb autójával, egy Minardival. A szakértők szerint felesleges kockázatot vállaltak a csapatok a két pilóta szerződtetésével, mert az újoncok akár a többi pilótára is veszélyt jelenthettek volna. Az aggodalmaskodóknak nyomós érvük volt: Raikkonen mindössze 23, Alonso pedig 24 versenyt futott együléses versenyautóval a Forma 1 előtt, ám hamar be kellett látniuk, felesleges volt pánikolni. A futamon aztán mindketten célba értek: Alonso a tizenkettedikként, megelőzve a rutinos Fisichellát, Raikkonen pedig a pontszerző, hatodik helyen végzett élete első F1-es nagydíján! Ezzel mindkét pilóta gyakorlatilag az első verseny után elhessegetett maga körül minden kételyt, miszerint nem elég érettek a száguldó cirkuszhoz.
Első évükben nyújtott produkciójukkal meggyőzték a fanyalgókat, és ami még fontosabb, felhívták magukra több csapat figyelmét is. Raikkonen a 2002-es esztendőt már a McLarennél, Mika Hakkinen utódjaként kezdte meg, annak ellenére, hogy sokan a brit csapat által korábban protezsált Heidfeldet várták a kétszeres világbajnok helyére. Alonso ugyan nem kapott versenyzői ülést, de nem került rossz helyre: a Renault csapat szerződtette tesztpilótának. Bár Raikkonen egy emlékezetes futamon, a Francia nagydíjon hajszál híján megszerezte élete első győzelmét (a finn pár körrel a futam vége előtt csúszott meg az Allan McNish Toyotájából kiömlő olajon, és Schumacher elment mellette, amivel nem csak a győzelmet, de ötödik világbajnoki címét is begyűjtötte), az igazi fordulópontot mindkét pilóta életében a 2003-as év, és főleg a második nagydíjhétvége, a Maláj Nagydíj hozta meg.
Raikkonen továbbra is a McLaren pilótájaként folytatta a küzdelmeket, míg Alonso Jenson Button helyét foglalta el az egyre javuló Renaultban, a tapasztalt Jarno Trulli csapattársaként. A sepangi hétvége mindkét versenyző számára emlékezetes marad: Alonso az időmérőn nyújtott parádés teljesítményével megszerezte az első rajtkockát, a futamon pedig a harmadik helyen végzett, míg a versenyt a hetedik helyről rajtoló Raikkonen nyerte! A finn végül annak ellenére is versenyben volt a világbajnoki címért, hogy nem nyert több futamot az év során –csak két ponttal maradt el a végelszámolásnál a hatodik világbajnoki címét megszerző Schumachertől. Alonso is megszerezte élete első győzelmi trófeáját, a spanyol nálunk, a Hungaroringen ünnepelhetett.
A 2004-es évben senki nem tudta felvenni a versenyt Schumacherrel, így két hősünk sem. Mindketten négy dobogós helyet tudtak felmutatni az év során, Raikkonen köztük egy győzelmet is besöpört, ám első nagy összecsapásukat a 2005-ös esztendő hozta meg. Dominálták a versenyévet, 19 versenyből 14 Alonso és Raikkonen győzelmével ért véget, egyenlő elosztásban. A spanyol az esztendő második futamától vezette a pontversenyt, és Kimi év eleji bukdácsolása okán hamar nagy pontelőnyt tudhatott magáénak. A Mclaren-Mercedes a fejlesztések révén néhány futam után a mezőny leggyorsabb autójává vált, ám a szerencse nem állt a finn versenyző mellé. Háromszor is az élről esett ki műszaki gondok miatt, és további három alkalommal esett el értékes pontoktól, ugyancsak meghibásodások miatt. Alonso lesipuskás módon gyűjtötte be a finn által elvesztegetett győzelmeket és pontokat, és a Brazil Nagydíjon a Forma 1 történetének addigi legfiatalabb világbajnokává avanzsált (azóta Vettel átvette a spanyol rekordját).
Címvédőként Alonso a 2006-os évben is behúzta a világbajnokságot, de ezúttal nem Raikkonennel, hanem Schumacherrel kellett megküzdenie. A finn szenvedett a McLarennel, győzelmet nem szerzett és csupán hatszor tudott a dobogón végezni az előző évinél szerényebb képességű autóval. Alonso azonban lekopírozta 2005-ös teljesítményét: ugyanúgy hétszer győzött és egyetlen ponttal szerzett többet, mint 2005-ben. Ám hiába a sikerek a Renault-val, Alonso új kihívásokra vágyott, és a McLaren hullámvölgyeit megelégelő Raikkonen helyére igazolt, míg a finn nem tudott ellenállni a Ferrari hívó szavának. Ekkor még nem is sejthettük, hogy a 2007-es esztendő a Forma 1 történetének egyik legszorosabb csatáját hozza e két versenyző főszereplésével.
Kimi bekezdett a Ferrarival, rögtön megnyerte az első futamát a vörös autóval a McLaren két versenyzője, Alonso és Hamilton előtt, és akkor még nem tudtuk, hogy ez egyben a világbajnokság végeredménye is lesz. Bár a finn kisebb hullámvölgybe került az év során, ám hihetetlen hajrával életben tartotta világbajnoki esélyeit. Bár az újonc Hamilton beleszólt hőseink csatájába, és két futammal a vége előtt még neki állt a zászló, az ominózus utolsó két futamon Raikkonen diadalmaskodott és ledolgozta 17 (!) pontos hátrányát. 6 győzelemmel, 110 ponttal, egyetlen ponttal megelőzve Alonsót és Hamiltont, megszerezte élete első és eddigi egyetlen világbajnoki címét!
A következő év nem a finn és a spanyol világbajnok csatáját hozta, mindketten két győzelmet tudtak csak felmutatni. Alonsónak esélye sem volt a titulusért küzdeni, a Mclarennél nem túl otthonosan mozgó spanyol visszatért sikerei kovácsához, a Renaulthoz, ám az autó már közel sem volt annyira versenyképes, mint az előző években. Raikkonen címvédőként nem tudta tartani a tempót az élete formáját futó Massával, aki végül a 2007-es évhez hasonló izgalmak közepette veszítette el a világbajnoki címet Hamilton ellenében. Ha pedig ez az év nem a két klasszisé volt, akkor mit mondjuk a 2009-esről? Alonso a gyengécske Renault-val egy dobogót, Raikkonen pedig egyetlen győzelmet tudott felmutatni az alapos szabályváltozások miatt felbolydult mezőnyben. A finn nem csillogott régi fényében, és ez cselekvésre ösztönözte a Ferrari vezetőségét: kivásárolták a szerződéséből, és éppen a nagy vetélytársat, Alonsót ültették a helyére.
Raikkonen a Forma 1-ből kiábrándulva, a rali világbajnokság felé vette az irányt, ám 2012-ben újra feltűnt a színen: a Lotushoz igazolt. Távolléte alatt Vettel két világbajnoki címet szerzett, egyet Alonsóval nagy csatában (2010), a másikat pedig végig dominálva gyűjtötte be (2011). Visszatérő szezonjában Kimi remek teljesítményt nyújtott, és sokáig a vb-címért is harcban volt a némettel és régi játszótársával, Alonsóval, de végső siker Vettelé lett. Csakúgy, mint a tavalyi évben, amikor is az idény első felében szintén úgy tűnt, e három pilóta küzd meg a dicsőségért, ám végül a háromszoros világbajnok megnyerte az utolsó kilenc versenyt. Közben Alonsónak az autóval, Raikkonennek pedig a csapatával gyűlt meg a baja. Olyannyira, hogy a finn nem hosszabbította meg szerződését a Lotussal, és bekövetkezett az, amit titkon mindenki várt.
Kimi visszatért oda, ahol élete legnagyobb sikerét aratta, és csakúgy, mint 2007-ben, most sem lesz egyszerű legyőznie Alonsót. Most, hét évvel később tovább bonyolítja a szituációt, hogy azonos autóban küzdhetnek meg egymással. A két világbajnok tiszteli egymást, mindketten többször hangoztatták már nyilatkozataikban, mennyire elismerik a másik tudását, és remélhetőleg ezt a jó viszonyt nem töri meg a nagy győzni akarás. 2007-ben láthattuk, a spanyol nem viseli jól, ha csapattársa a fejére nő, akkor Hamiltonnal való nézeteltérései azt eredményezték, hogy a nevető harmadiké, éppen Raikkonené lett a siker. Bár Alonso később többször is hangsúlyozta, igazából Ron Dennissel és a csapat filozófiájával volt a legnagyobb problémája, ám tény, a Torreádor akkor érzi igazán jól magát, ha csapattársa segíti a világbajnoki küzdelemben (lásd Fisichella, Massa).
Éppen emiatt könnyen megismétlődhetnek a hét évvel ezelőtti események, főleg ha Raikkonen képes lesz egyszer-kétszer legyőzni Alonsót, ami minden bizonnyal meg is fog történni. A két világbajnok azonban cáfolja a spekulációkat, és több okból is következtethetünk arra, hogy valóban nem lesz fennakadás kapcsolatukban. Egyrészt Alonso ötödik évét kezdi meg az olasz csapatnál, családias hangulatban dolgozhat, a team tagjai szinte isszák a szavait, nem úgy, mint annak idején a McLarennél. Másrészt a 2007 óta sok idő telt el, ezalatt a spanyol jóval tapasztaltabb lett, és feltehetőleg az említett esetből is tanult. Tudja ezt Raikkonen is, és csak úgy győzhetik le a Red Bull négyszeres bajnokát, Vettelt, és a teszteken remekül muzsikáló Mercedessel támadó Hamiltont és Rosberget, ha kakaskodás nélkül, a csapat sikeréért dolgoznak. Az idénynyitó Ausztrál Nagydíjon teljesítményben nem sok választotta el a két világbajnokot, ám nem lehetnek túlzottan büszkék az elért eredményre: Alonso a negyedik, Raikkonen pedig a hetedik helyen ért célba. Az autónak javulnia kell, de a pilótapárossal úgy fest, nem lesz probléma. Harcra fel hát!
(Fotók: f1.com, motorsportal.hu, smh.com.au)
